Szívvel – fényekkel

Köszönöm, hogy időt szánsz arra, hogy egy kicsit engem is megismerj. Egy olyan bizalmi helyzetben, mint a fotózás, fontosnak tartom, hogy ne teljesen idegenként vágjunk bele a pillanataitok megörökítésébe, hiszen a kölcsönös szimpátia alapjaiban határozza meg a közös projekt sikerességét. Hidd el, az emberek többsége lámpalázas a fotózások kezdetén, sokak számára frusztráló a kamera elé állni, nemhogy még „őszintének” is lenni. Kinek könnyebb, kinek nehezebb a kamera előtt feloldódnia és önmagát adnia. Az én feladatom ezt felismerni, és a fotózás menetét a továbbiakban úgy alakítani, hogy az minden résztvevő számára pozitív és kellemes élmény legyen. Minden alkalommal törekszem arra, hogy jól érezzétek magatokat a fotózás során, hiszen így tudom átadni és megőrizni a fotóimmal azt, akik valójában vagytok.

Több, mint 10 évvel ezelőtt ragadott magával a fotózás, akkor még csak szerelemhobbi volt, nem több. Kísérleteztem, fotóztam, ha kellett, ha nem. Aztán egy idő után nem volt elég, hogy mindenben meglátok valami szépet, szerettem volna úgy megörökíteni a dolgokat, ahogyan az én szemem és szívem szépnek látja. Imádom a részleteket, a lopott pillanatokat, az őszinte, szívből jövő mosolyokat, érintéseket. A kisfiam születése után megszereztem a kreatív fotográfus szakmát, mert – bár a jelenlegi jogszabályok szerint nem feltétel a szakmai képzettség – hivatalossá szerettem volna tenni a tudásom. A kislányom születését követően pedig célom az lett, hogy a várandósságtól kezdve, a babakorszakon át, a gyerekeitek és családotok legfontosabb időszakait, a legédesebb mosolyokat, legpuhább öleléseket úgy örökítsem meg számotokra, hogy később jó szívvel idézzétek fel az átélt pillanatokat.