Kisgyermekes anyukaként várható volt, hogy engem is utolér majd az intézményi fotózás kérdésköre. A korszerűbb technikai adottságok és a kreativitás lehetősége inspirál arra, hogy elrugaszkodjak a jól megszokott kliséktől. Többnyire mind megvesszük a fotókat évről évre, talán megszokás alapon, mert a mi kis kincseink szerepelnek rajta. De valóban azt az huncut, bájos, angyali arcocskát, vagy éppen csintalan kis csirkefogót látjuk viszont, akinek otthon aztán be nem áll a szája? Elmondható, hogy az intézményi fotózás többé-kevésbé kezdi már levetkőzni a „futószalagon” készült stílust, ahol a gyerekek többsége egy cseppet sem érzi magáénak a pár perc hírnevet: feszengenek, zavarban vannak, a végeredmény emiatt őszintétlen, nem beszélve az utómunka során alkalmazott porcelánbőr effektusról. Saját felszereléssel, különleges hátterekkel és ízléses dekorációval gyermeked egy mini stúdióba invitálom, ahol az igényeinek megfelelő időt rászánva, a kellékek felfedezésében örömét lelve egy kis játék keretein belül csalom elő a valódi mosolyaikat, így a végeredményt biztosan szívesen adjátok majd a nagyszülőknek, rokonoknak, és persze őrzitek meg Ti, szülők is.

1 2 ►